Az élet: mely összedőlt mint egy kártyavár
A boldogság: mely elszállt mint egy kismadár
A lélek: mely szürke lett, s üres mint a hold
A szerelem: mely elmult, s vele minden mi volt
A nap: mely felégette fáradt szivemet
Az út: mely végre a túlvilágra vezet
A valóság: mely nem más mint a halál
A sír: mely tárt karokkal rám vár
A bánat: mely lelkemre madárként ráröpül
A szív: mely mindenkitől menekül
A lány/srác: kit nem feledek el soha
Az Isten: ki hozzám ilyen mostoha
Az emberek: kik nemis ismernek, mégis elítélnek
A barátaim: kik szeretnek, s velem félnek
A többiek: kik mit sem tudnak az egészről
S én: ki erőt merítek a reményből
A pillanat: mely tönkretette életem
A remény: kihez nyújtom két kezem
Az ész: mely gondolkodni képtelen
S a tény: hogy életem reménytelen
A kép: mely arcom előtt feldereng
A tudat: mely mindenen csak elmereng
A halál: mely mentsváram lesz énnekem
De miért? mindig csak ezt kérdezem